Fidesz-tempó testközelből: bocs helyett aljas vádaskodás és arrogancia

„Hazugsággal és provokációval vádolja kolléganőnket Halász Júliát és a 444-et a Fidesz XI. kerületi szervezete a Fidesz központi sajtóosztályának emailcíméről érkezett közleményben.

Mérhetetlenül arrogáns, cinikus szöveg.

Az persze nem meglepő, hogy a Fidesz ehhez a kommunikációs taktikához nyúl, nem először teszi. De itt mégiscsak arról volt szó, hogy egy hölgyet lökdösött és fenyegetett egy megtermett úr, erőszakkal elvette a telefonját. (Többen is rángatták Halász Júliát, de ezekben a részletekben most ne merüljünk el, mindent leírtunk korábbi cikkünkben, amelynek minden állítása pontos és igaz.) Erre nem valami olyan válasz érkezik, hogy »bocs, valaki hülye volt«, nem valami »sajnáljuk, és haladéktalanul kivizsgáljuk«, hanem provokátorozás, vádaskodás, műfelháborodás.

Ez a hiperagresszív, állandóan támadó viselkedés a Fidesz lételemévé vált, nem is képes már máshogyan szólni vélt vagy választott ellenfeleihez, sőt a saját híveiken kívül szinte senkihez. Kész csoda, hogy a migránsok és Soros György ezekből valahogy kimaradt. Nem baj, a pártkommunikáció meghosszabbított keze, a házi sajtó majd teszi a dolgát.

(...)

Volnának viszont érdekes kérdések, amelyekre a Fidesz-közlemény valamiért egyáltalán nem tér ki:

• A Fidesz illetve az érintett két miniszter stábja miért nem szólalt meg fél napon keresztül az ügyben, miután többször is kerestük őket? Miért volt szüksége ennyi időre kidolgoznia egy közleményt?
• A szervezők miért nem adják ki azt a felvételt, amit a bántalmazás után ők készítettek, és amin látszik, hogy Halász Júlia segítséget kér, illetve azt is kéri, hogy mutassák meg támadóját, Szabó Lászlót, illetve visszakéri az elragadott mobilt?
• Miért nem adják ki a vágatlan felvételt, amit az iskola biztonsági kamerája rögzített?
• Ha most a kerületi Fidesz ilyen feljelentgetős kedvében van, akkor a helyszínen miért nem várta meg Szabó László, a telefonrabló, hogy megérkezzenek a rendőrök, miért tűnt el hirtelen?

És végül az egyetlen, igazi nagy kérdés: hogyan néznek ezek az emberek – a telefonelragadók, nekik asszisztálók, közleményfogalmazók – tükörbe?”